Valami Amerika: Madár a tengerentúlon is komolyan bizonyított

Erdei Zsolt magabiztos ökölvívással, fölényes pontozásos győzelmet aratott Samson Onyango ellen a magyar idő szerint vasárnap hajnalban, Atlantic Cityben rendezett profi ökölvívógálán. A számok Madár egyértelmű dicsőségét igazolják, bár maga a bokszoló nem volt túlságosan elégedett a teljesítményével. A HEGYEM innen gratulál a győztesnek, és egy picit reménykedik abban, hogy gyermekeink és munkatársaink drukkolása elért a tengertúlra, ahol tudat alatt is segítette Nagykövetünket.

A szaksajtó és a közvetítés tanúsága szerint a nyolcmenetes összecsapást az első pillanattól kezdve uralta a korábban félnehézsúlyban és cirkálósúlyban is világbajnok, veretlen magyar öklöző, aki végül egyhangú pontozással (79-73, 80-72, 80-72) nyerte meg a kellemetlen stílusú, suttyomban sokat fejelő kenyai bokszoló elleni meccset.
Madár bunyójára egy évet kellett várni – a 36 éves bokszoló legutóbb éppen tavaly novemberben az olasz Giacobbe Fragomeni ellen mérkőzött, és akkori sikerével a Boksz Világtanács (WBC) cirkálósúlyú világbajnoka lett. Korábban közel hat éven át volt a Boksz Világszervezet (WBO) félnehézsúlyú bajnoka.

Az Onyango elleni siker Erdei 32. győzelme volt a profik között, s az első azóta, hogy három mérkőzésre szóló szerződést kötött a világ egyik leghíresebb boksz-promóterével, Lou DiBellával.

– Ha nem is tartom rossz bemutatkozásnak a teljesítményemet, mégsem vagyok maradéktalanul elégedett, mert sok akciómra ráhúzhattam volna még. A menetek közötti szünetekben Karcsi bától (id. Balzsay Károly edző) is ezekért az elmaradt ütésekért kaptam letolást, és én is éreztem, hogy maradt még bennem bőven. Onyangóra egyébként nem mehettem rá meggondolatlanul, hisz kőkemény az ökle, így vigyáznom kellett, el ne találjon, vagy le ne fejeljen. Izgultam is egy kicsit, de a csarnokban tapasztalható fantasztikus hangulat azonban mindent elfeledtetett velem, nagyon jó volt magyarként ringbe lépni. Most hazautazom, megölelem a családomat, és még jól átrágom magamban ezt a mérkőzést. Aztán a következő találkozóra már itt fogok készülni New Jerseyben” – nyilatkozta telefonon a sportcsatorna riporterének Zsolt a meccs után.

Madár még a meccs előtti héten jelentkezett be egy mosolygós levéllel a HEGYEM
alapítójainál. Ebben megköszönte a rengeteg biztatást, amit kapott a gyerekektől, a Mozgalomtól, és természetesen hálás volt azokért a rajzokért is, amelyeket a gyerekek küldtek neki Amerikába.

– Itt őrzöm mindegyiket. Nagyon köszönöm, hogy mellettem vagytok, igyekszem megszolgálni a bizalmatokat – írta Zsolt, és mi egy cseppet sem kételkedtünk, hogy így lesz.

Az idő minket igazolt.
Madár remek belépőt produkált, és természetesen Lou DiBella, Zsolt amerikai promótere is elégedett volt. A menedzser egyébként nagyon csodálkozott, hogy a több mint kétszáz magyar szurkoló milyen hangulatot teremtett a Boardwalk Hall lelátóján, de ezen viszont mi egyáltalán nem csodálkozunk: aki ismeri Zsolt személyiségét, az tudja: a sportrajongók már régen szívükbe zárták a csupaszív harcost.