Te tudod, hogy én kemény vagyok!? :)

A pöttöm dél-alföldi HEGYEM-harcosok legutóbb a szegedi Bonifert Domonkos Általános Iskolában bizonyíthatták képességeiket egy muay thai-box bemutatóval egybekötött családi napon. A Szandzsu Thai Boksz Klub szervezésében sorra kerülő esemény egyáltalán nem volt eseménytelen. Elég, ha csak annyit mondunk, hogy a hatéves Zsoltika, a szegedi GYILKOLÓGÉP bedühödött…

A Rehák György, a Magyar Kick-Box Szövetség thai-box szakágának igazgatója által is támogatott Szandzsu Thai Boksz Klub családi napjára az ország minden pontjából érkeztek harcosok, sőt megjelent Éltető Daniella Junior K1 és Muay Thai Európa- és világbajnok is.
Az impozáns, de ugyanakkor baráti, családias rendezvényen mi is ott voltunk, hála annak, hogy a klub és a HEGYEM kapcsolata egyre szorosabb; épp most kaptunk újabb három pályázatot a tagjaiktól…

És bár „családi” napnak tituláltuk a rendezvényt, azért a verseny sem hiányozhatott: hét klub 54, tizennégy év alatti gyerkőce szállt ringbe, hogy a felnőtt thai-box szabályrendszerekhez hasonló küzdelmekben tartsanak bemutatókat. Nem is akárhogyan – a picik hol sírással, hol elszánt kiáltásokkal kísérve, de kőkeményen állták a sarat; igaz, minden meccs végén mindkét versenyző kezét a magasba emelték, és mindketten kaptak oklevelet és érmet is.

A HEGYEM-et két család képviselte. A Denucz Martin–Denucz Richárd–Rácz Dani trió tagjai közül Martin (alanti második kép) és Ricsi (alanti első és második kép) időmérőt „alakítottak”. A lazának tűnő tevékenységnek prózai okai vannak: Ricsi előző nap Szentendrén meccselt, ahonnan győzelemmel és egy véres pólóval jött haza.

Mindketten az öcsikének, a legkisebb tesónak, Rácz Daninak (alanti első és második kép) szurkoltak a legjobban, akinek ellenfele egy fejjel nagyobb volt ugyan, de ez harcosunkat egyáltalán nem zavarta – szemérmetlenül lekalapálta.

A másik családunk gyermekei, Szabó Attila, Kopasz Niki és Wenner Zsoltika szintén zúzós meccsekre számíthattak – végül utóbbi kettő szállt ringbe.
Az anyukák mindent megtettek, hogy a felkészülések percei nyugodtan teljenek: az aggódó szülők egyenes vonalon mozogtak a saját maguk által kialakított büfé és a ring között, hogy ha kell majd az erő, legyen honnan meríteni.

Niki, a HEGYEM cserfes kislánya (alanti első kép) némi tanácstalansággal és amolyan álom előtti elvarázsolt állapotban indult harcba. Az anyukák szűnni nem akaró kiabálása („Koncentrálj már, Niki!”) azonban időben segített – a kis hölgy a „felébredés” után természetes eleganciával rúgta le az ellenfelét. A combos egyébként igen jól sikerült, és ezt Niki is érezte: a meccs végén felment az öltözőbe, hogy megvigasztalja síró ellenfelét…

Wenner Zsoltika (alanti első és második kép) első osztályos, kemény srác, aki pluszban kitűnő tanuló.
Erről tanúskodik az is, hogy magát egyszerűen csak „Winner” (értsd: Győztes) Zsoltikának hívja, ami legalább annyi magabiztosságra utal, mint pimaszságra.
Talán érezte ezt a rendezvény speakere is, aki a következőképpen szólította a ringbe: „…éssssssssss akkor piros sarokba szólítom a szegedi csapat kedvencét, a GYILKOLÓGÉPET, a szerénytelen BULDÓZERT, aki odament a Rehák Gyurihoz, mélyen a szemébe nézett, és megkérdezte: Azt Te tudod, hogy én kemény vagyok!?”

Ezek után nem is csodálkozunk, hogy Zsoltika egyértelműen uralta a meccset: ütött, rúgott, könyökölt, térdelt, majd amikor az ellenfele a földre pörgette, felpattant, és bulldózer üzemmódba kapcsolt.
Le is gépelte az ellenfelét, és tanulva a tesótól, gyorsan elszaladt a büfébe, és vitt egy csokit a legyőzőtt fiúnak.

Nem hisszük, hogy többet kell írnunk ahhoz, hogy az eseménynek ne legyen visszhangja a Facebook szobáiban… 🙂