Nyisd ki a szemed, hogy lásd a másikét!
Korábbi élményeink hatására döntött úgy a HEGYEM csapata, hogy még Karácsony előtt újra meglátogatja a Bátonyterenye térségében élő patronáltjait. Ismerősként fogadtak bennünket, és talán picit elérzékenyülve is, amikor meglátták kiadványainkon a nevetésekben is szomorú fotóikat. Az „ünnepi” mise igéi utat mutattak, az ajándékaink célhoz értek, családjaink asztala megterült: szép évet zártunk szép jelenetekkel.
“Aznap ünnep volt a templom környékén. Odagyűlt a falu apraja-nagyja, hogy szívben fogant karácsonyi műsorukkal és házilag készített édességeikkel viszonozzák segítségünket.
Nem véletlen, hogy a csontig hatoló hideg ellenére sem fáztunk…”
Hetven Nógrád megyei kisgyermek látta, ahogy a HEGYEM autója megáll Kisterenye ici-pici evangélikus templomának bejáratánál. Nem voltunk ismeretlenek: korábban már jártunk az egykor bányászatból élő faluláncolat házaiban.
Ahogy akkor, úgy most is szembeötlő volt, hogy mind a szülők, mind a gyermekek alapvető problémákkal küzdenek a mindennapokban: házak, udvarok, arcok, kezek és ruhák meséltek a hiányról és a nélkülözésről.
A HEGYEM pontosan ezért döntött úgy, hogy későőszi „kirándulását” megismételve, még Karácsony előtt újra ellátogat a térségbe, és igyekszik a saját eszközeivel méltó körülményeket biztosítani egy tiszteletteljes kis karácsonyi ünnepséghez.
Így teherautónkat plafonig tömtük élelmiszerrel és karácsonyi ajándékokkal, Klenóczky Sándorné, Anna, a helyi lelkésznő pedig megszokott széles mosolyával és tárt karjaival fogadta, ahogy öleltünk és kinyitottuk az autó ajtaját: lássuk is, mit is hoztunk…
Aznap ünnep volt a templom környékén. Odagyűlt a falu apraja-nagyja, hogy szívben fogant karácsonyi műsorukkal és házilag készített édességeikkel viszonozzák segítségünket.
Nem véletlen, hogy a csontig hatoló hideg ellenére sem fáztunk…
A mise és a műsor után a HEGYEM egyenként osztotta ki a csomagokat: gyakorlatilag mind a hetven ajándékzott személyre szabott meglepetést kapott.
Írjuk le, mert le kell: a gyerekek tátott szájjal és nevető könnyekkel kukucskáltak a karácsonyi tasakokba, és talán alig hittek a szemüknek, amikor megláttak az ajándékokat…
A látogatás során tíz családot külön is felkerestünk, hogy a karácsonyi süteményekhez, a húsleveshez, a sültekhez valót az asztalukra pakoljuk. Bíztunk benne, hogy így Karácsony mindkét napján arra gondolhatnak majd, amit az ünnep igazán jelent, nem pedig arra, amit egy hóval borított, küszöb mellett fázó foszlott cipő illusztrálhatna legjobban…
“Ahogy akkor, úgy most is szembeötlő volt, hogy mind a szülők, mind a gyermekek alapvető problémákkal küzdenek a mindennapokban: házak, udvarok, arcok, kezek és ruhák meséltek a hiányról és a nélkülözésről.”
