Levélbe csomagolt karácsonyi üzenet
“Az igazi áldozat nem önálló cselekedet, hanem következmény. Ha nagyon szeretlek, sok mindent tehetek érted (…), de nem azért, mert áldozatot akarok hozni miattad – hanem azért, mert nagyon szeretlek.” Müller Péter szavainál nem lehet jobb felvezetője levelünknek…
Johann H. Wichern német evangélikus lelkészt másfélszáz évvel ezelőtt igen-igen sokat nyaggatták árvaházi gyermekei, hogyaszondja: „Lelkész Úr, mikor lesz már Karácsony?”.
Johann H. Wichern ritka türelmes ember volt, de egyhónapnyi kérdezősködés után, december elején már megunta a számolgatást, és azt találta ki, hogy egy függesztett szekérkerékre felrak 24 darab gyertyát, és minden hajnalban meggyújt egyet.
Így a gyerekek minden reggelinél látják majd, hogy hány gyertya nem gyulladt fel, így azt is ki tudják számolni, hányat kell még aludni Karácsonyig.
A később történtek nem kedveztek a gyertyaöntőknek: a 24 gyertyából négy lett, és az evangélikusok, a protestánsok, a katolikusok már nem napokat, hanem heteket számolgattak.
Megszületett Advent, a karácsonyig tartó négyhetes várakozás rituáléja, és a HEGYEM szerint, ez éppen olyan isteni tett volt, mint az Úrjézus születése.
Mert ünnepeink csak akkor érhetik el céljaikat, ha azokra lélekben felkészülünk…
A várakozás izgalmát sohasem becsülhetjük le, mert a várakozás, az abban rejlő kisugárzás, az azt kívánó nyitottság, az abban nyugvó erő a beteljesülés pillanatát erősítheti.
Várakozni… – ez a remény és a hit fogalmainak igéje: aki várakozik, az reménykedik; aki várja a Megváltót, annak megadatik, hogy a hite végül elhozza a Megváltást.
A Harcművészek az Egészséges Gyermekekért Mozgalmat 2012-ben sem hagyta el a hite.
A világ körülöttünk bonyolult és kiszámíthatatlan, de bíztunk, és ennek eredménye pont az lett, mint amit vártunk: a szervezet folytatja izgalmas és szeretetteljes tevékenységét, és a megélt pillanatok pontról-pontra visszaigazolják törekvéseinket.
Barátaink!
Ez az év nem volt egyszerű, de nem volt eseménytelen sem.
A januárt azzal kezdtük, hogy meghirdettünk egy országos véradó kampányt, amely később ezreket mozgatott meg ebben a tévéképernyőnél nem nagyobb hazában.
Februárban gyermekeink megkapták azt a tízmillió forintot, amit az Invitel gyűjtött össze tavalyi karácsonyi programsorozatában, valamint újabb dojók és harcművészek álltak mögénk.
Márciusban Andrejcsik Krisztián HEGYEM-gyermekünk +53 kg-os súlycsoportban
aranyérmet szerzett a bukaresti SKDUN Shotokan Európa-bajnokságon, a 72 éves Soshi Koshiro Tanaka, a távol-keleti harcművészetek legendás alakja, a Rambo III. világhírű akciófilm ihletője pedig megkapta Nagyköveti kinevezésünket.
Az április és a május a terjeszkedésről szólt: a Harcművészek az Egészséges Gyerekekért Mozgalom az Orosházi Nőegylet által szervezett áprilisi egészségnapon debütált; Szegeden tizenkét gyermekünk csatlakozott a Kyokushin Rengokai égisze alatt dolgozó szegedi Ichiro Dojo legénységéhez, Gödöllőn pedig egy Tai Chi csapatban közel húsz gyermek fejlődését kezdtük el támogatni.
Júniusban a Sensei Kalmár Árpád által szervezett siófoki táborban tanultak a lurkóink, de voltunk Gyerekolimpián is, ahol biosütit ettünk, Orgoványban pedig egy lelkes, vályogházban működő jiu-jitsu csapatot karoltunk fel.
A II. HEGYEM Tábort júliusban rendeztük, amiről csak szuperlatívuszokban tudtunk mesélni az első, a második és a harmadik cikkünkben is, de aki lusta olvasni, az már a YouTube-on is megnézheti az összefoglalót.
Később felavattuk a gyermek-adatbázisunkat, Madárnak nem jött össze az újabb meccse, így nem a ringben, hanem egy disznóvágáson népszerűsítette Mozgalmunkat.
Ahogyan megtette ezt a Testenvelési Egyetem doktornője is szemeszterének keretein belül, de segített küldetésünk megismertetésében a negyvenedik születésnapját ünneplő magyar karate is, amely a jubileumi eseménysorozat lezárásának szánt nagyszabású évzáró bankettjén felajánlásokat gyűjtött nekünk.
Aztán eljött a december, két Mikulással és egy szándékkal, aztán íme, megjött ez a levél is, amely elsősorban a köszönet levele.
Mert…
Köszönjük gyermekeinknek, hogy vagytok, és veletek lehetünk!
Köszönjük a támogatóknak, hogy együtt lehetünk a gyermekeinkkel
Köszönjük az aktivistáknak, a szülőknek, a barátoknak, hogy jönnek és segítenek.
És a HEGYEM Hírvivője – akinek az a dolga, hogy a Mozgalom krónikása legyen… – köszöni a szervezet alapítóinak, elkötelezett vezetőjének, és két rendíthetetlen munkatársnőjének, Moncsinak és Moncának, hogy van miről beszámolnia…
Ne vegye senki a szentimentalizmus bizonyítékaként, de hadd írjuk le: a HEGYEM szerint a karácsony arról szól, hogy mindig van mögöttünk valaki, és sohasem vagyunk egyedül.
Aki hittel várja, annak a felső akarat; aki hit nélkül, de melegen, annak a család; aki a szívével várja a karácsonyt, annak pedig mindkettő nagyszerűségét jelenti az ünnep.
A HEGYEM hittel és szívvel várja a karácsonyt.
Azt gondoljuk, hogy azokért a momentumokért érdemes élni, amelyek megmaradnak, és nem vesznek el a szemerkélő téli esőben, vagy éppen a hóesésben.
Napjainkat MI ennek a mondatnak a jegyében éljük.
Igyekszünk mindent tartalommal és jobbító szándékkal megtölteni; igyekszünk minden olyan lehetőséget kihasználni, ami jobbá teheti azoknak az életét, akikért küzdünk.
Legyen ez így jövőre is…
Boldog karácsonyt és szép új évet kívánunk mindenkinek!
Ésssssssssss…………
Fogadjátok szeretettel tőlünk az alant fekvő 2013-as naptárt, amit két laza mozdulattal azonnal letölthettek, majd később ki is nyomtathattok.
Ha ránéztek, gondoljatok arra, hogy újabb 365 napunk van arra, hogy szebbé tegyünk újabb 365 napot. 🙂
