Karancsvidék – Első évad…

Bemutatjuk a HEGYEM gyerekeit – IV.

Ha be kell mutatkoznia, Németh Ádám azzal kezdi: “nyolc kyu-s shotokan karatés vagyok”. Ebből az értő fül sok mindent megtud: egyrészt azonnal észleljük, hogy Ádámmal nem érdemes belebonyolódni még egy játékos verekedésbe sem, másrészt tudjuk azt is: a határozott elképzeléseknél ritkán van erősebb motiváció.

A hegyes-völgyes nógrádi falucskákba, Karancskeszire, Karancsaljára és Karancslapujtőre hamar eljutottunk. A nevezett települések épp olyan helyzetben vannak, mint a szomszédjai: a környék lakói a térség ipari összeomlása után elvesztették munkájukat, és nehéz anyagi helyzetbe kerültek. Segítségkeresés közben jutottak el hozzánk, mi pedig a segítségnyújtási akciók közben jutottunk el a salgótarjáni Salgó Sport Klubba, ahol a karancslapujtői gyerekek shotokan karatét tanulhatnak szervezetünk jóvoltából.

Többek között Németh Ádám is.

„Ha ez még nem volna elég, hogy harcművészetet tanulhatunk, a környéken élő nehéz helyzetű családokatmég élelmiszercsomaggal is támogatja a HEGYEM” – meséli Ádám, akit egyetlen munkatársunk sem látott még mosoly nélkül.

A karancsvidékiek oktatását Józsa Barnabás mestert tartja.

Pontosan és szigorúan – az edzéseken minden gyermek 110%-ot nyújt, mert úgy érzik: saját teljesítményükkel kell meghálálni mindazt, amit kapnak.

Ami úgy látszik, nem kevés: Ádám hosszú távú tervei között kiemelt helyen szerepel, hogy a karatéval foglalkozzon.

A kitartást minden bizonnyal nagyban növelte az is, hogy hatvan társával együtt, Ádám is meghívást kapott a HEGYEM első önálló táborába.

– A tábor utolsó napján meglátogatott bennünket egy igazi sztár is, Erdei MADÁR Zsolt, aki egy felejthetetlen edzést vezényelt le nekem és a többieknek. Gyakran eszembejut, hogy mi történt abban a két órában, és sokszor gondolok arra, hogy egyszer talán én is tudok majd olyat mutatni, amitől másoknak esik le az álla.

Ádám nyíltan beszél és tisztán, de éppennyire röviden is: hamarosan kezdődik az edzése, és neki még be kell pakolnia…