Hogyan szerepelt zseniálisan Monca és Madár a Frizbiben? :)

Dél-alföldi régióvezetőnk Erdei Zsoltot kísérte el a TV2-be, hogy Madár a Frizbiben ajánlja fel búcsúmeccsén viselt bokszkesztyűjét. 15 perc hírnév mindenkinek jár, és Monca a HEGYEM révén most meg is kapta. Részletgazdag élménybeszámoló következik, amiből még az is kiderül: Berki Krisztián méreteit csak a 16:9-es képarány dagasztja brutálisra…

Vasárnap reggel fél kilenc, TV2 székháza, Madár és Monca – Hajdú Péterrel nagyjából egyszerre érkeztünk a szerdai Frizbi felvételére. Üdvözölt bennünket, látszott, hogy őszintén szereti Madarunkat.
Miután mi már pénteken találkoztunk, engem is kellemes ismerősként köszöntött a “második otthonában”.

Zsolt a kecskeméti gálán viselt mérkőzéskesztyűjét ajánlotta fel

Otthon már elkészítettem a frizurámat, így el sem mertem volna képzelni, hogy ott velem még foglalkozik majd valaki.
Öt perccel az érkezésünk után azonban odareppent mellém egy kedves fiatalember, és búgó hangon megkért: fáradjak a fodrász szekcióba 🙂
Hűűűűha, fodrász szekció.. 🙂
Beléptünk Moncsival – aki végig mellettem volt –, ahol egy kedves fiatal csaj rutinos mozdulatokkal beültetett egy székbe, és már kezdte is a hajam besütését.
Közben megjött Madár, aki a mellettem lévő székbe, a sminkbe ült.
(Ilyenkor a férfiak csak egy kis púdert kapnak, hogy a reflektorfényben ne csillogjon az arcuk.)
Ahogy elkészültek a fürtjeim, a futószalag tovább is repített a sminkes székbe, ahol 5 perc alatt megkaptam a fellépős arcomat 🙂 Míg engem sminkeltek, már Hajdú Péter ült a fodrászszékemben, hogy elkészíthessék neki a már-már védjeggyé vált zselés frizurát.
Eközben Madár viccesen fenyegetett, hogy ő is tud sminkelni, csak az pár hétig nem lemosható… Nem kértünk belőle.

Aztán érkezett egy újabb hölgy – talpig bedrótozva.
Zsoltot felkérte, hogy sétáljon ki a sminkből a kamerák mellett, de ne nézzen az optikákba – ez a bevonuló snitt.
Engem felkért, hogy kövessem.
Bementünk egy szobába, ahol legalább egy tucat TV-monitor, milliónyi ketyere meg kapcsoló, és jó pár emberke rendezkedett.
„Jani, a hölgynek kellene adni egy mikrofont!” – szólt az utasítás.

Azonnal Liptai Claudiának éreztem magam, ahogy a Jani odajött, átnyúlt rajtam, megkért, hogy a pólóm alatt (természetesen HEGYEM-es…) vezessem át a mikrofont, majd ahogy a nagy celebeknek, a farmerem zsebébe helyezte a mikroportot.
A helyemre kísértek.
A nézőtér első sora azonban már megtelt, így a még mindig rutinos kis bedrótozott rendező megkért egy urat, hogy távozzon az első sorból, hisz a hölgy díszvendég (ohhh!!!!), ott kell ülnie.
Kihúztam magam, és jelentőségteljesen néztem az úrra, aki bizony eloldalgott.
Így beültem, mint díszvendég az első sorba a mikroportommal és a „nagyon fontos VIP-vendég vagyok” érzésemmel :-).
Szétnéztem.
A stúdió sokkal kisebb, mint amilyennek a televízióban látszik.
Mindenhol kamerák, fotósok, kábelek.
Megjött Madár, és elkezdődött a beszélgetés. Annyira kedves és önfeledt volt a társalgás, hogy el is felejtettem: tulajdonképpen hol vagyok és főleg, hogy én is beszélni fogok…
De megtörtént – „Éssssssssss senkisem tud annyit mesélni a HEGYEM-ről, mint Annusné Monca, a HEGYEM alapítvány vezetője.”

ÁÁÁÁÁÁ – azonnal lesápadtam.
Na nem azért, mert eljött az én időm, hanem mert ad1) nem alapítvány és ad2) nem a vezetője!!!!
Szerencsére, mielőtt megszólalhattam volna megmentő hang az éterben: „Péter, kérlek vegyünk újra a konfot, mert nem alapítvány!”
(Mint később megtudtam, Moncsi szólt közbe, és a rendezők azonnal korrigáltak).
Kapva kaptam az alkalmon, és én is bekiabáltam, hogy „Péter, és nem vezető, hanem munkatárs!!!”
Így konf újra: „De senkisem tudhat többet a HEGYEM munkájáról, mint Annusné Monca, a HEGYEM nonprofit szervezet munkatársa. :-)”
VÉÉÉÉÉGREEEE!

Eljött az én időm!
Rajtam a TV2 stúdió és az ország szeme és füle. És én elkezdtem… Mivel imádom a HEGYEM-et, nem nehéz róla beszélnem.
Tényleg szeretném, ha nem okozna gondot a már meglévő gyerekeink kiszolgálása és a sok-sok új jelentkező felvétele.
Tudtam, hogy most egy fantasztikus eszköz van a kezemben. Nem tudom hány percet beszélhettem, de sokat. Nem vettem észre a közben rámmeredő kamerát sem. Csak Madár kedves mosolyát láttam, és Hajdú Péter biztató tekintetét.
Péter visszavette a szót, a közönség megtapsolt, és újra Madár beszélt a kesztyűről, amit árverésre ajánlott fel nekünk, a HEGYEM-nek.
Egy kis párbeszéd, ami elhangzott:

Hajdú Péter: Mennyi a kikiáltási ára a kesztyűnek, Madár?
Madár: Nincs ilyen, szeretnénk minél több pénzt kapni, de minimál induló ár nincs.
Hajdú: Akkor most már van, mert én ajánlok érte 250.000 forintot!
Madár: Ez nagyon szép Tőled, de akkor én 300.000.-Ft-ért visszaveszem a saját kesztyűm.
Hajdú: Most rámlicitálsz???? OK, akkor 310.000. forint – de részemről ez a vége 🙂

Itt még nagyobb taps a közönségtől…
Szóval akkor már 310.000. forintunk biztosan van!!!! KIRÁLY!!!

Még több alkalommal elhangzott a HEGYEM – így vagy úgy –, majd kb. 45 perc elteltével elköszönt Madártól a műsorvezető és vége lett…

Kifelé jövet leszereltek, elvették könnyen jött celebségem zálogát, a mikroportot és visszamentem a sminkbe, ahol a cuccaimat hagytam. Ismerős hang ütötte meg a fülem. Egy naponta hallott hang utasította a fotósokat hogy milyen szögből és hogyan kattintsanak.
Berki Krisztián volt az. Ő a következő alanya a Frizbi-nek.
Jött utánunk a sminkbe, így Moncsival volt időnk jó alaposan, jó közelről megvizslatni Őt.
HÁÁÁÁÁT, meg kell állapítsuk egyértelműen, hogy a TV-ben sokkal vastagabb, mint élőben. Miután ezen élcelődtünk, akkor esett le a tantusz, hogy hoppá én épp most voltam felvételen és benne leszek a TV-ben.

SZÓVAL HANGSÚLYOZNI SZERETNÉM MÉGEGYSZER, HOGY
A BERKI IS SOKKAL VASTAGABB A TV-BEN, MINT ÉLŐBEN…
Ugye mindenki érti????