Gyarapodunk – Tavaszi hadjárat a nógrádi dombok között

Ahogy a tavasz ébredt a rügyekben, úgy pattant csapatunk autóba, hogy az elmúlt hónapokban megszervezett új HEGYEM-programok sikerességéről személyesen is meggyőződjön. Az autó már ismert terepen járt: először Bátonyterenye gyermekeinek shotokan karate edzését néztük végig, hogy később Karancslapujtő és környékének karatékáit lássuk ugyanezen harcművészeti stílus gyakorlása közben. Egy különleges megállapodás szerint a HEGYEM újabb hatszáz gyermeknek tud segíteni áprilistól – a „tavaszi hadjáratunk” elkezdődött.

A Bátonyterenyei Shotokan Karate Sportegyesület 3. danos vezető mestere, Sensei Kovács Tibor úgy fogadott bennünket, ahogy egy hónappal ezelőtt megkötöttük a megállapodást: lelkesen és bizakodóan.
Akkor azért, mert értesült arról, hogy a terenyei lurkók alig várják az edzések megkezdését, most meg azért, mert látja, tudja, érzi: a kezdeti lelkesedést minden bizonnyal hosszú és kitartó munka követi majd.
Ennek jelei már most láthatóak: a gyerekek lelkesedése az elmúlt egy hónap alatt kicsit sem csökkent, sőt minden edzést úgy várnak, mintha az lenne az első…

Az előttünk zajló zsibongó jelenetsor szocio dokumentumfilmeket idéz: a gyerekek tisztelettudóan, fegyelmezetten, tátott szájjal nézik és követik a mester utasításait.
Ha kell, borulnak jobbra; ha kell, borulnak balra; ha kell ütnek; ha kell, védekeznek, de soha nem adják fel, mert feladni nem divat ezen a tájékon…
A gyerekek hetente kétszer másfél órában gyakorolják a shotokan karatét, és bizony, ez a három óra sokat jelent gyermeknek és mesternek egyaránt.
Ottlétünk alatt talán még nagyobb “beleadással” végezték a rájuk szabott feladatokat, így nem csoda, hogy az edzés végén többen sok szó esett az otthon várható vacsorákól.

Örömmel mondjuk, hogy az aznapi részletgazdag vacsorához mi is hozzájárulhatunk: autónkból sorra kerültek elő azok az élelmiszercsomagok, amelyeket a gyerekeknek vittünk.

A történet ugyanaz, csak az arcok mások: az alig 20 kilométerre fekvő hegyes-völgyes falucskában, Karancslapujtőn szintén most kezdődtek el a HEGYEM-edzések.
A nevezett falu épp olyan helyzetben van, mint a szomszédok: a környék lakói a térség ipari összeomlása után elvesztették munkájukat, és nehéz anyagi helyzetbe kerültek. Segítségkeresés közben jutottak el hozzánk, mi pedig a segítségnyújtási akciók közben jutottunk el a salgótarjáni Salgó Sport Klubba, ahol a karancslapujtői gyerekek már hetek óta tanulnak shotokan karatét.
„Az első edzésen huszonöten voltak, és ez a szám – a legnagyobb örömünkre – hétről hétre gyarapszik. Jelen pillanatban harmincnégyen vagyunk” – meséli a 2. danos Sensei Kuris Zoltán, aki Telek Norbert 1. danos mesterrel tartja az edzéseket.

És az edzések olyanok, amilyeneknek lenniük kell: Telek Sensei kemény hangja gyorsan katonás rendet teremt, Kuris Sensei pontos, precíz, ugyanakkor mosolygós és ellentmondást nem tűrő bemutatói és gyakorlatai pedig sorban követik egymást.
A fiatalok kitartása és elszántsága példaértékű: még a percről percre növekvő fáradtság sem tudta letörölni a mosolyt és örömöt az arcukról, hogy ott lehetnek, ahol éppen lenni szeretnének…

Ha minden jól megy, és szándékaink megvalósulnak, a gyerekeknek hamarosan még könnyebb lesz, mivel Karancslapujtő polgármestere, Somoskői Tibor “szívügyünk” mellé állt, és felajánlotta segítségét.
Eszerint komoly esély van arra, hogy áprilistól a gyerekeknek nem kell Salgótarjánba járni az edzésekre, hanem a falu vadonatúj iskolai tornatermében tehetik meg mindezt.
Ennek márcsak azért is óriási a jelentősége, mert a lapujtői tornaterem bevonásával a környék településeinek gyerekei is kaphatnak közeli és kevéssé körülményesen megközelítő helyszínt.

Vagyis Karancskeszi, Karancsalja és Karancslapujtő hatszáz gyermekének tudunk állandó, a mindennapi gondokból kiszakító, a lelket és a testet egyaránt szolgáló egészségmegőrző és emberterősítő órákat biztosítani.
Azt gondoljuk, ezt mindenki megérdemli.
Alapból…