Árvák álmai

Bemutatjuk a HEGYEM gyerekeit – I.

Hamza Szabocs szakácsnak készül. Egy ételbárban tölti gyakorlati idejét, és ott többet tud főzni, mint otthon, mivel szerény és szegény körülmények között él hat évvel fiatalabb öccsével és picit idősebb nővérével. Édesapjuk tavaly tüdőrákban meghalt – azóta édesanyjuk egyedül neveli őket; egyetlen bevételi forrásuk az árvaellátási segély. A kyokushin karate akkor érkezett, amikor szükség volt rá…

A családi tragédia után egy évvel, idén tavasszal érkezett meg a Harcművészek az Egészséges Gyerekekért Mozgalom címére a Hamza család levele. Ebben röviden, de annál beszédesebben írták le: a családfő elvesztése után nemcsak a végtelen szomorúság, de a mélyszegénység is naponta rúg bele a kisvárdai mindennapokba.
Szervezetünk szinte azonnal elfogadta a pályázatukat: a 19 éves Szabolcsot, a 13 éves Zolit, valamint a 23 éves, vámügyintézőnek tanuló nővérüket rendszeresen eljutatott élelmiszercsomagokkal, sportfelszerelésekkel és sportolási lehetőséggel támogatjuk.

A kyokushin karate nagy és erős hatást gyakorolt a gyerekekre. Április óta rendszeresen járnak az edzésekre; a kisvárdai Senpai Markó László (2. DAN) mester vezette ingyenes tréningek – a lelkes beszámolók szerint – sokszor tudják feledtetni a napi problémákat.
A sport iránti elkötelezettség abban is megnyilvánul, hogy ügyesen és jól veszik az akadályokat, a munkanélküli anyuka sokszor és sokat dícséri fiait, akik amellett, hogy felismerték a karate értékeit, maguk is aktív segítséget vállalnak abban, hogy minél több rászorulthoz jusson el mozgalmunk üzenete.

Büszkén és meghatódottsággal írjuk, hogy Szabolcs eddigi életének legszebb nyári emléke a HEGYEM által Salgóbánya-Medvesen rendezett edzőtábor volt, amiről még fél évvel az esemény után is plasztikus beszámolót ad, ha közös élményeinkről beszélgetünk a csomagok kiosztása után.

A Hamza családhoz sohasem érkezünk váratlanul. Talán ennek, talán másnak köszönhető, de a két srác már akkor kinn vár bennünket a házuk kapujában, amikor mi még a helységnév táblát sem látjuk a szabolcsi dombok között kanyargó betonúton…