Angyali üdvözlet a Nógrád megyei falvakból
Az RTL klub “Házon kívül” műsorában láthatta az ország, hogyan segít egy evangélikus lelkésznő, Klenóczky Sándorné Nógrád megye falvaiban a hátrányos helyzetű családoknak. Balassagyarmat, Bátonyterenye környékén több olyan kistelepülés van, ahol több száz gyerek éhezik nap mint nap, mivel – a régió bányáinak bezárása miatt – szüleik elvesztették munkájukat.
Klenóczky Sándorné nem mindennapi kezdeményezést indított el, hogy munkahelyet teremtsen azoknak az embereknek, akik állandó harcban állnak a tisztes megélhetésért.
A lelkésznő péküzemet szeretne indítani Bátonyterenyén, ahol a helyiek kenyeret süthetnek, a kész termékeket pedig a rászorulók beszerzési áron vásárolhatják meg.
Az ötlet azonnal „gazdára” talált. A németországi evangélikus egyház például már a kenyérsütéshez szükséges kemencét is biztosította, és több hazai szervezet felkarolta a kezdeményezést.
Az álmokban azonban egy önálló malom is szerepel, így a közösség minden segítségnyújtásnak örül.
Ezért vagyunk mi is – a HEGYEM látva az igyekezetet és a jószándékú akaratot, azonnal felvette a kapcsolatot a nógrádiakkal, és egy borongósnak indult, de szépre sikerült őszi szombaton nagy adag élelmiszerrel megrakva érkezett baráti látogatásra.
Mosolygós, kedves hölgy fogadta a csapatunkat – Klenóczky Sándornét mindennemű érzelgőségtől mentesen csak „angyalként” tudunk leírni.
Üdvözlés, beumutatkozás, és már indultunk is: Anna három családhoz vitt el bennünket, ahol saját szemünkkel tapasztalhattuk meg az igazi szegénységet, a mélynyomort.
Az első családhoz – Bartáékhoz – Mátraverebélyre érkeztünk.
A mama egyedül neveli hét gyermekét, akik egyetemen, főiskolán, középiskolában és általános iskolában tanulnak – igen jó eredménnyel.
Szorgalmas kis csapatot alkotnak tanárnőként dolgozó édesanyukkal.
Életkörülményeik viszont megdöbbentőek, így nem véletlen, hogy boldogan fogadták az élelmiszert, amivel megajándékoztuk őket.
Bátonyterenye, Lesziák család.
Négy mosolygós, tündéri gyermek és egy csendes-kedves mama fogadott bennünket.
Picit jobb körülmények között élnek, mint Bartáék, de sajnos a szülőknek itt sincs munkájuk, így az éhezés szinte mindennapos a családban.
Földöntúli boldogsággal fogadták a sok finomságot, amivel érkeztünk. Sokat meséltek magukról, és Vivientől még egy rajzot is kaptunk:
A Szkiba családnál öt gyerkőc fogadott bennünket, a hatodik pedig a mama hasában hallgatta, ahogy a tesók nevetgélve, lelkesen hordják be a sok élelmiszert, édességet és gyümölcsöt a konyhába.
A tele kocsi gyorsan kiürült – alig két óra alatt 16 gyermeknek vittünk ennivalót; pár napig talán nem éheznek…
Anna, a környék jótevője kicsit pironkodva, de megkért minket: ha van még rá lehetőségünk, vásároljunk pár dolgot, mert nehéz azt látnia, hogy három család csomagot kapott, a többiek meg éheznek…
Megálltunk az első áruháznál, és megtömtük a lelkésznő autóját.
A csomagot később 11 családnak osztotta szét.
Bátonyterenye és a HEGYEM egymásra talált – látogatásunk csak az első volt a sorban. Hamarosan egy teherautó ruhával és egy nagy adag élelmiszerrel érkezünk majd újra hozzájuk.
Ezen kívül a lelkésznővel azt tervezzük, hogy a településen HEGYEM-dojót hozunk létre, ahol a környék apraja-nagyja kulturáltan körülmények között sportolhat.
Emellett próbálunk munkát is teremteni, hogy ne a segítségre kelljen várni a szorgos embereknek, hogy hálót is kapjanak, ne csak halat..
—————————————————————–
A gyülekezet neve:
Bátonyterenye-Szúpataki Evangélikus Egyházközség
Bátonyterenye, Zrínyi út 6.