Amikor a születésnapi táskába szeretetet pakolnak…
Lassan fél éve, hogy Hamza Zoli és Hamza Szabolcs Kisvárdán, Sempai Markó László dojójában edz. Bár nagyon fiatalok még, megélt éveik tele voltak tragikus jelenetekkel. Édesapjuk súlyos betegség következtében nemrég hunyt el, azóta édesanyjuk egyedül neveli őket és nővérüket. Szinte mondani sem kell: minimális jövedelemből… A segítségkérő levél március elején érkezett meg hozzánk.
Csapatunk azonnal felvette a kapcsolatot a családdal, és pár napon belül már sportolási lehetőséget is találtunk a fiúknak. Markó mester szeretettel fogadta a jókötésű srácokat, akik gyorsan beilleszkedtek a csapatba, és szinte azonnal beleszerettek a kyokushin karate vezérelte életmódba.
Az edzések biztosítása mellett természetesen élelmiszercsomagokkal is segítettük a családot, hiszen a rendszeres edzésprogram rendszeres étkezést is követel.
A sok finomság eddig csak postán érkezett hozzájuk, most azonban az autónk befutott a család utcájába is…
A túra egy bevásárlóközpont parkolójában kezdődött, ahol a már jól ismert kedves, mosolygós srác fogadott bennünket; Szabolccsal már júniusban, a HEGYEM salgóbányai-medvesi táborában is találkoztunk, ahol testvérével együtt boldogan és lelkesen vettek részt a gyakorlatokon. Három bevásárlókocsit tömtünk meg: tartós és egészséges élelmiszerek, nasik és gyümölcsök kerültek a szatyrokba és ládákba.
Szabolcs szóhoz sem jutott, és csak álmélkodott a sok-sok finomság láttán. Kérésünkre bármi “extrát” is kérhetett volna, de ő inkább testvérére gondolt, akinek éppen aznap tartották a születésnapját.
Így Szabolcs – bónuszként – Zolinak választott egy sporttáskát, ami „biztos nagy örömöt okoz majd a tesómnak, mert régóta vágyott ilyenre”.
A kemény karatéka pikk-pakk bepakolt az autóba, és már gurultunk is a városszéli házikóhoz.
A kapuban zavartan, fülig pirulva várt bennünket csöndesen, de nagy kíváncsisággal Zoli, a kisebbik fiú, a nővér és az édesanya.
Gyorsan behordtuk a ládákat a szerény, de takaros házba, amely pár perccel később már önfeledt örömujjongástól volt hangos, mivel az ünnepelt cseppet sem leplezett boldogsággal csomagolta ki az ajándékát…
