A szeretet tábora – II. rész

II. HEGYEM Tábor – Salgóbánya, Medves

A HEGYEM tábora úgy zárult, ahogy kezdődött: hosszú ölelések, széles mosolyok és erős kézfogások. A gyerekeket és az őket istápoló önkénteseket egymás után támadták meg az érzelmi lökéshullámok a táborzáró ceremónián. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen az ötnapos tábor alatt rengeteg olyan élményben volt részünk, amely tovább erősítette apró közösségünket. A helyszín adta lehetőségek, a harcművészetek varázsa, a Mozgalom hitvallása, a HEGYEM csapattagjai olyan tábort varázsoltak, ami szinte mindenben túlszárnyalta az előző évit.

Az előző cikkünkben “szeretettáborként” aposztrofált II. HEGYEM Tábor nem cáfolt rá a nevére a második felében sem. Sőt… Ahogy haladtunk előre az időben, úgy erősödtek fel azok a hangok, amelyek szerint még ennél is többet kellene együtt lennünk, és egyre többen tettek „jó leszek”-fogadalmat, hogy jövőre újra köztünk lehessenek.
Azt gondoljuk ezen sem kell csodálkozni, hiszen valamennyi táborfoglalkozásból sokat lehetett épülni, tanulni, töltődni, ahogyan abból az eszmeiségből is, ami miatt a HEGYEM tábort vert a salgóbányai erdőben.

Aki már látott együtt százhatvan gyereket, annak nem meglepetés, hogy a csapatot – a könnyebb ellenőrizhetőség és a hatékonyabb koordináció miatt – több apróbb csoportra osztottuk.
A csapatokat kyokushin karatékák, valamint olyan HEGYEM-tanconcok vezették, akik tudásuk és jellemük okán még a rendetlenségben is rendet tudtak vágni.

A keresztelésekben tavaly az állatnevek domináltak, idén azonban lazábbra vettük a figurát. Így történhetett, hogy született egy PARTY ARCOK csapat (vezető: Losonczi Vivien), egy AUDI csapat (vezető: Bíró János), egy PUZZLE csapat (vezető: Németh Ádám), egy SZTÁROK csapat (vezető: Szabó Orsi), egy SZÍV csapat (Szabó Dóri), egy MOSOLY csapat (vezető: Andrejcsik Krisztián), egy GÖRKORISOK csapat (vezető: Vitai Feri), és egyedül csak a Tombácz Gábor vezette KATONÁK nevezetű hadtest emlékeztetett mindenkit arra, hogy a táborban nem helyi diszkók állítottak ki csoportokat, hanem komoly harcművészek.
Őket segítve Pálfai Károly és Ferencz Róbert pedig amolyan csapat nélküli csapatvezetőkként funkcionáltak, és ott segítettek, ahol épp szükségük volt rájuk.
Például Robi olvasta fel minden edzés elején és végén a HEGYEM tíz pontját, ami kellően nyomatékosította mindenkiben, hogy miért vagyunk itt, és mit kell tennünk.

És a gyerekek ennek szellemében tették is a dolgukat – új mesterekkel, bevált metodika szerint. Az előző beszámolónkban felelevenített shotokan karate-birkózás-jóga kombó edzéssorozat után ugyanis megérkezett Tóth Zoltán, az orgoványi Gracie Barra Jiu-Jitsu edzőterem vezetője is, aki óraadó mesterként irányította a rábízott gyermekeket. Az országhíres földharcosok tavaly még nem voltak jelen a táborban, az idén azonban lenyűgöző odaadással színesítették az edzésmunkát.

A táborvezetők az utolsó napon mintegy összefoglalásként, „útravaló csomagként” egy rögtönzött stílusbemutatóra is felkérték a jelenlévő harcművészeket.
Ennek részeként a shotokan karatéról Lázi József mesélt, akinek szavait lelkes lurkói illusztrálták, élükön Andrejcsik Krisztiánnal, aki egy páratlan formagyakorlatot is bemutatott.

Tóth Zoltán és két tanítványa a brazil jiu jitsu történetét és legfontosabb elemeit mutatta be látványos előadásban, ahogyan azt az orosházi birkozóklub edzője, Kiss István is tette korosztályos apró bajnokaival.
Mellettük színreléptek még a salgótarjáni bokszolók, a dél-alföldi thai-bokszosok, és a bemutatót a kyokushin karate legfontosabb sajátosságait bemutató táborvezetői ismertetés, valamint Sensei Fodor Andrea minden elemében megragadó formagyakorlata zárta.

És még ezzel sem volt vége…
A tábor utolsó ebédje után ugyanis újabb meglepetéssel készültek a HEGYEM szervezői: telefon bekapcs, szám tárcsázva, és a néma csendben egyszercsak beköszön egy ismerős hang. Erdei Zsolt, a HEGYEM apai nagykövetének hangja…
Madár épp egy zúzós felkészülési időszak közepén tart, így személyesen nem tudott megjelenni a táborban, ugyanakkor nem akart hiányozni.
A telefonbeszélgetésben röviden elmesélte, hogy miként zajlik az edzésmunkája, ámult a tábori beszámolókon, és mint remek interjúalany, a gyerekek kérdéseire is válaszolt. Talán véletlenül, talán nem, de az egyik öklözőnk tette fel neki azt a kérdést, amivel sokszor megtalálták már nagykövetünket: „hogyan lehet olyan magasra jutni egy sportágban, mint Madár tette azt a bokszban?”
Zsolt nem fukarkodott a válasszal, és minden gyermek döbbenten vette észre, hogy ugyanazokat a mondatokat mantrázta, amiket a tábor különböző mesterei a saját előadásaikon. Légy türelmes, ne add fel soha, legyen helye az életedben a tiszteletnek, az akaratnak, de az önzetlenségnek is…

A gyerekek egy hatalmas Osu!-val köszöntek el Zsolttól, majd kivonultak a táborzáró ceremóriára.
Ezen Gubacsi Attila táborvezető személyesen köszönte meg a szülők, az önkéntesek és a szervezők munkáját, de mindenek előtt a gyerekek odaadását.
A Sensei apró ajándékokkal tisztelte meg a tábor munkájában szerepet vállaló mesterek jelenlétét, amit legalább akkora taps kísért, mint azt a mondatát, hogy „jövőre még többen, még jobb felszereltségű, még nagyobb tábort szervezünk”.

A gyerekek és az önkéntesek nevében Sensei Fodor Andrea adott át egy mindenki által aláírással jegyzett gyékényt a táborvezetőnek, illetve a tábor főszervezőinek, Boros Mónika főmunkatársnak, valamint Annusné Monca régióvezetőnek.

És akkor eljött az elmenetel is…
A gyerekek felpakoltak a buszokra, a madarak megnyugodtak, hogy nem kell kiáltozásra ébredni hajnalban, a takarítók felkötötték a kötényüket, a tábor szervezői pedig elégedetten konstatálták, hogy az utolsó pillanatban még egy fát – biztos, ami biztos alapon – megmászó Ricsi épségben lekászálódott az ágak közül.

Salgóbányán aznap úgy ment le a nap, mint máskor, legfejjebb nem látott a Medves Hotel területén bóklászó felvigyázókat.